A nagyvárosba érkezõ vidéki fiúról szóló Axl költemény a fiú lelke legmélyérõl fakadt. Slash nyitó gitártémája úgy visszhangzik, mint sietõ léptek zaja egy megvilágítatlan sikátorban. Ó, Istenem - sóhajtja közben Axl, mielõtt Steven fülsiketítõen lesújt a kalapáccsal, hogy aztán a banda könyékig belemászhasson abba bizonyos riffbe.

"A Welcome to the Jungle csak egy két akkord volt, amit a hálószobámban ülve írtam egy akusztikus gitáron, és Axl véletlenül ott volt. Hogy honnan szedte a szöveget? Fogalmam sincs. De végül az egész számot mire összeraktuk, talán ha egy óra volt."

Slash (elküldte: Bérdi Márk)

"A szám Hollywood utcáiról szól; a valós életrõl"

"Szeretem benne a tehénkolompolós részt."

Az It's So Easy dögös szövegét Axl egy barátjával, Wes Arkeen-nel írta. Axl szabad folyást enged rendkívül változatos énekstílusának. A mély, búgó, szinte elszavalt elsõ versszaktól a középrész elegáns megoldásain át a gyûlöletet fröcskölõ, hisztérikus õrjöngésig szinte mindent hallani. Slash kegyetlenül, mégis borzongatóan precízen szabdalja darabokra a dallamot, félelemmel telepumpálva a nótákat.

A némileg könnyebb hangvételû a Nightrain címû nóta, melyet a csapat azután a bor után nevezett el, amire szerzõdéskötésük elõtt tellett. Axl hangja izgatott és duzzogó, míg Slash és Izzy savanyú gitártémákkal támasztják alá.

Az Out Ta Get Me a paranoiáról szól. Mint Axl elmondta, ennek megírására részben a különbözõ "hétvégi fogdákban" és javítóintézetekben eltöltött idõ élményei ösztönözték.

"Elég ha az ember egy pillanatra elfordul, valaki megpróbálja kizsebelni, vagy jönnek a zsaruk, és dörömbölnek az ajtaján, pedig nem csinált semmit. Beleerõszakolnak valamibe, és az ember hiába próbál szabadulni. Tudod, a szülõk, a tanárok, a papok... mindenki. A legutóbbi szám szövegét Slash-sel ketten viccbõl dobtuk össze. Arról beszélgettünk, miért keveredünk bele idõnként valami bunyóba, és hogy miért van, hogy egyesek kurvára tépik a szájukat, ha be vagyunk állítva. Pedig éppen õk vették meg azt az üveg whisky-t, amitõl beszívtunk. Egyesek szerint én túl hamar felkapom a vizet."

A Mr. Brownstone nyilvánvalóan a heroinfüggõségrõl íródott. Refrénje fagyosan szól: "Csak egy kicsivel kezdtem, de a kicsi nem volt elég, így lett a kicsibõl több és több..." Axl-nek hónapokon át volt alkalma látni Slash-t, azután pedig Izzy-t egyre jobban belesüllyedni a halálos mocsárba, miközben magát is mérgezte, habár sokkal diszkrétebben és kevésbé intenzíven, mit csapattársai. De mint mindig, most is saját tapasztalatairól beszélhetett.

A Paradise City olyan idealizmusokkal van telve, amely talán csak újságokban és rossz mozifilmekben létezik. De minden idõk egyik legnagyobb himnusza lett a Van Halen Jumpja és Lynyrd Skynyrd Freebird címû száma mellett. Duff hozta össze ezeket az akkordokat, amikor Los Angelesbe költözött, de végül is a többiek is alakítottak rajta, míg Guns N' Roses szám nem lett belõle.

"A szöveg a dzsungelrõl szól. A refrén viszont a Közép-Nyugatot idézi. Az jut az eszembe róla, amikor sráckoromban felnéztem a kék égre és azt kiabáltam: Jaj, mi ez az egész? Minden olyan óriási! Akkoriban minden sokkal ártatlanabb volt. Vannak a nótának olyan részei, ahol több a honvágy, amikor pedig összeraktuk a vokált (öt sávra készült), valami ír vagy skót beütés érzõdött benne."

"Ismertem ezt a Michelle nevû lányt, igazán jó barátnõje lett a bandának, és egy darabig jártam is vele. Ez egy igaz történet. Slash meg a banda egy-két másik tagja azt mondta: túl kemény ilyeneket mondani arról a szegény, édes Michelle-rõl; ki fog bukni tõle. Elõször írtam egy szép, édes dalt róla, aztán átnéztem, és azt gondoltam: Ennek az égvilágon semmi köze a valósághoz. Erre írtam becsületes másikat. Ez leírja a lány életét. A csaj iszonyú õrült életet él, dolgozik, a franc tudja mit csinál, azt se lehet tudni megéri-e a holnapot. Valahányszor megpillantom Michelle-t, igazán örülök neki. A vitánk után három héttel megmutattam neki a dalszöveget, és olyan boldog volt, hogy nem valami cukros képet csináltam róla. Nagyon szereti ezt a számot. Igazán róla szól."

"A My Michelle rólam szól. Axl-lal mentünk valahova autóval és a rádión a "Your Song" ment, Elton John-tól. Erre azt mondtam, hogy bárcsak írna valaki rólam is egy ilyen szép számot. De hát, ismered a számot. Ugyanakkor nem is érdekelt, mert annyira magam alatt voltam De minden, ami benne van az igaz: az apám tényleg a pornó szakmában dolgozik és az anyám tényleg meghalt."

Michelle Young (elküldte: Bérdi Márk)

"Egy suliba jártam Steven Adlerrel és Slash-el, velük kapcsán találkoztam először Axl-lal. Axl mindig valami olyan stílusú volt, hogy: "Hello, indianai vagyok." Mindig kék fehér csíkos rövidgatyát hordott, cowboy csizmát és szakadt pólót, aztán én mondtam neki, hogy: "Nem fogok végig menni veled Melrose-on így!" Nagyon megbízhatatlan volt, nagyon naív, de tudta, hogy valami van benne."

Michelle Young (elküldte: Bérdi Márk)

A szám egy nagyon kedves dal, annak ellenére, hogy a srácok olyan tempóban játszották el, hogy akár érvagdosásnak is vehetjük. Axl megpróbálta eloszlatni az állandóan felette lebegõ felhõket, legalább annyira, hogy egy pillanatra elmosolyodhasson.

"Ez egy gyors szerelmesdal a drogokról, a szexrõl, Hollywood-ról és a pénzrõl."

A dalt Axl akkori barátnõjéhez, Erinhez írta, az ötvenes évek egyik énekes sztárjának, Don Everly-nek gyönyörû tinédzser lányához. Szinte bizonyos volt, bár ezt akkor õk nem sejthették, hogy egy lesz a Guns N' Roses elsõszámú kislemez sikere az USA-ban.

"Elkezdtem írni egy verset, de zsákutcába kerültem. Késõbb Slash és Izzy együtt dolgozott néhány dalon, én is beszálltam, Izzy verte a ritmust, és akkor egyszerre csak bekattant ez a vers. Egyszerre az egész. Egy csomó rockbanda kurvára cikinek tart minden érzést, a fájdalmat kivéve. Ez volt az elsõ pozitív szerelmi dal, amit írtam, igaz, azt hiszem, azelõtt nem is volt, akirõl ilyet írhattam volna."

"Az a nóta az édes gyerekkorról öt perc alatt készült. Három akkord az egész. Tudod, van az elején az a gitárfutam, amit Slash csinál. Na, az egy vicc. Mondtuk is: Ez nóta? Ez semmi, legfeljebb tölteléknek lesz jó a lemezre. A vokálrész nagyon édes és õszinte, de Slash egyáltalán nem vette komolyan, amikor megírta."

Az lemezre felkerült szám az eredeti verziónak legalább kétszer gyorsabb változata, melyben Axl kétségbeesetten kutat a szerelem után egy "olyan világban, amely túl sötét", az eredeti címe "Fuckin' Crazy" volt.

Az Anything Goes, You're Crazy-hez hasonló, kegyetlen iramot tartja, melyet Axl, Izzy és Chris Weber írtak még a kezdeti idõkben.

"Eredetileg 12 és fél perces volt."

"A Rocket Queen egy lányról szól, aki szeretné, ha lenne egy együttese, és ezt a bandát Rocket Queen-nek szeretné elnevezni. Ez a lány jó darabig tartotta bennem a lelket. A dal utolsó része üzenet hozzá és mindenki máshoz, aki megérti. Szóval valami jókívánság meg valami baráti üdvözlet van a végén. Meg valamit akartam próbálni benne: egy magnóra vett nemi aktust. Valami spontán, de elõre átgondolt dolog volt. Fel akartam venni... Egy szexnóta volt, és egy vad éjszaka a stúdióban. Az a lány, akit egyébként ismertünk, táncolt, és mindenki teljesen bezsongott tõle. Ez az éjszaka tényleg bomba dolog volt, sok gondot okozott mindenkinek, és nekem azon fõtt a fejem, hogy lehetne balhé nélkül megcsinálni."

"...ugyan azt hiszem még él de már nem sokáig húzza. Mióta Los Angelesbe jöttem, öt vagy hat haveromat vesztettem el, akivel mindennaposan találkoztam. Kibaszott egy dolog ez..."

"Axl akart valamilyen erotikus hangot a Rocket Queen-be. Szóval behozott a stúdióba egy lányt és ott lefeküdtek. Végül lett vagy 30 perc tele nyöszörgéssel meg minden. Ha meghallgatod a számot, akkor te is hallhatod."

Steve Thompson (az A.F.D. hangszerelését részben ő csinálta) - (elküldte: Bérdi Márk)