Mikor mindent rózsaszinben látsz,
S úgy érzed csak a Tiéd a világ,
Mikor minden virág kinyílik,
S azt hiszed neked csak Ő kell a sírig

Mikor millió pici pillangó repked a hasadban,
S ha meglátod Őt szíved gyorsabban dobog magadban,
Mikor minden pillanatban csak ő jár az eszedben,
És mindenedet odaadnád, csak ő is szeressen,
Milyen szép ez az álomvilág, mert szerelmes vagy!

Szépen szóló szerelmes szavak,
De ez örökké nem maradhat!
A szerelem vak, de egyszer meggyógyul szemed,
És rájössz, hogy nem is olyan kedves az a Kedves,
A pillangók kiröppennek belőled,
De az üresség, úgy tünik, örökké megmarad benned
A Szerelmed nem ezt várta Tőled.
S a rózsaszín világ, ugye milyen fekete lett!


Szép szavak helyett veszekedés,
Gyengéd ölelés helyett verekedés…
Aztán nem érted, miért olyan sötétek a nappalok nélküle,
Csak fekszel az ágyadon, nézel a sötétségbe.
S hogy jól érezd magad, valamit ki kell ölnöd magadból…
érzed már a magány közelségét?
Múlnak a nappalok, telnek az éjszakák
S egy újabb álom vár, csak rád!
De felmerül benned egy kérdés: Mit kellene tenni?
Megéri-e újból szerelmesnek lenni?
Hiszen minden boldog pillanatért meg kell majd szenvedni.
De Te csak egy ember vagy. Tudd meg:
Ez az élet rendje, ezt nem változtathatod meg!

Láttad-e már a szerelmed arcát mikor nem szeret már
Láttad-e a szemében magad úgy, ahogy mások látnak
Olyanok, akik csak elmennek melletted az utcán és
Csak azért pillantanak fel gondolataik erdejéből, hogy
Elkerüljenek.
Mert nem akarnak hozzád érni, egy idegenhez

Ismeretlen rengeteg,
érzelemdús fellegek.
Azt sem tudom ki vagyok,
mégis élni akarok.
Megtalálom önmagam,
csak szeretni hagyjanak