Ismeretlen rengeteg, érzelemdús fellegek. Azt sem tudom ki vagyok, mégis élni akarok. Megtalálom önmagam, csak szeretni hagyjanak ----------------------------------------------------------

Lelkem lassan elmerül a bánat tengerében, boldogságom megsemmisül a gondok tüzében… hangosak a szavak mélyen belémmarnak, rég elfeledett fájó emlékeket hoznak… eltűnik a megértés, a törődés, a türelem, lassan elhalványul e földöntúli szerelem… az Idő vasfoga sebeket ejt rajtunk, feledésbe merül honnan-hová tartunk…

 ----------------------------------------------------------

Szeretnék már szeretni Valakivel nevetni Megváltozna az életem Ha megtalálnám Végzetem De hiába keresem Ha soha meg nem lelem Nem vesz észre engem senki És így nem lehet szeretni Én arról nem tehettem Hogy ilyennek születtem Dehát, ilyen a Sors keze Nincs mindenkinek Végzete

---------------------------------------------------------

Könnyezik szívem, hogy távol vagy kedvesem. Hiányodat érzem nap mint nap, s a szívem könnyeket fakaszt. Telnek az évek, telnek a napok, s hiányoddal megbékélni nem tudok. Hiányolom tested, lelked. Hiányolom ölelésed. Várom, hogy egyszer felvirrad a nap, hogy hiányod a múlté marad, és csak arra kelek s fekszek, hogy mellettem vagy, s szerethetlek.